Újabb felvonás.

"Megismer, megkedvel, megszeret.

Végig beszélgetett esték, közeledő időpontok.

Sötétség.

Halálfélelem parák... Egyre homályosabb minden."

Minden felfordult, érzem a nyomást ahogy közeledik az iskola, de talán most ez legyen a legkisebb gondom, hiszen tudjuk... Minden rosszban ott rejlik valami jó. Azért mégis gyomorforgató lesz visszazökkeni abba a környezetbe amiről kezdtem megfeledkezni. Az útolsó heteimben kiéltem magam, elbakázgattam, meg végbe szembe köptem Őt. És megkaptam hogy gyerek vagyok, vicces hogy ezt egy olyan akarja nekem bemagyarázni akinek rendes önképe sincs hogy mi lesz vele, hová tart, vagy épp hol van.

Itt hagyott 2 hónapra a legnagyobb sötétségben, összetört álmokkal, szívvel és meghasadt lélekkel, átborozott, elesett estékkel. És persze hogy a kis kurvája miatt kellett most rám írnia, hogy halna éhen annak a felfújt hörcsög pofája is, Fruzsina, még a nevétől is kiráz az angol-kór. 

Aztán vannak itt egyéb nyalánkságok. És ha mostanában akárcsak napi (összesen, természetesen.) 3 órát káromkodok akkor finom vagyok és nőies.! Márpedig ez megengedhetetlen egy hercegnőnek. (micsoda marhaság, a királynő is egy ember, de ezt követeli az etikett/protokoll.) Ja, ezekkel is örülnék ha senkinek nem lennének illúzióik. Nem akarok egy világot megváltani, szépen sorjában, kezdeném magammal. :) Majd idővel szép lassan minden, csak a körülöttem lévő világ mindent szépen elb*sz, és kezdhetek előröl építkezni. Ilyen ez a popszakma. És ha már egyébként itt tartunk, mi a helyzet a fotózással.? Már pedig most jött el az idő hogy így nyár végére megemelem a seggem és lemegyek két utcával alrébb egy fotókiállítást leszervezni. Remélhetőleg összejön, hatalmasat dobna az egészen ha ez most sikerülne. Sikerülne...? Sikerülni fog! Fő a pozitív hozzáállás.:) Bevonzom a világosat.

Sok leszek mára azthiszem.