"Neked nincsenek is problémáid.."

Hatodszorra kezdem újra a bejegyzést.. Maradjunk annyiban, hogy ez nagyon fájt, még tőled is.

Nem kell halálos betegség ahhoz, hogy a közérzetem egy vödör szarral legyen egyenlő.

Nem kell ahhoz elveszítenem egy családtagomat sem ahhoz, hogy éjjelente sírva aludjak el.

Nem kell ahhoz a rosszra gondolnom, hogy a rossz dolgok megtörténjenek.

Nem kell megpróbálnod pótolni barátsággal egy olyan érzést, amit nem lehet ennyivel.

Nem.Kell.Senki.

Nem kell elmondanod milyen boldog vagy a szar életeddel, ha te nem Én vagyok, nem ugyanúgy érzünk, lépünk, lélegzünk, cselekszünk és történnek meg velünk ugyanazok a dolgok. Fáj amikor tudatlanul beszélsz és faszságokat prédikálsz. Boldog vagyok, nagyon mélyen, és jól leszek, csak nem ma, és nem kényszerítelek arra hogy mellettem állj ilyenkor, mert eddig is megoldottam, és ezután is megfogom. Elhiheted, nem először hagynak egyedül...

"Elmondhatnám csak képekkel, megúszhatnám hogy beszélnem kelljen róla."

És én se fogom tudni neked elmagyarázni miért vagyok belé (azthiszem) szerelmes, mert eddig senkinek nem tudtam értelmesen megmagyarázni, pedig egyszer se beszéltünk, és tavaly is próbáltam hozzászólni, de falra hányt borsó.

Egyszerűen fáj, hogy minden este, amint eltelik a fél 12, eltelik egy nap, úgy, hogy egy "Sziával" elmentem mellette a folyosón, a szívem beleszakad hogy ismét nem történt semmi, és hogy nem fog történni semmi, és mégis egyszerre emel fel a földről a boldogság ahogy rá gondolok.

Nem tudom megmagyarázni, de egy hete vele álmodok, hogy a szalagavatón vele táncolok.

Pedig Ő nem is táncol...

azthiszem.

És mitörtént?

TUDOM!

Törés keletkezett bennem, nagy nagy törés, de jöttek, és megmentettek Őrangyal.

Pörög az élet, én meg baszok írni, tudom-tudom, ugyanaz az elnyűtt lemez, mizu velem?
És most idézhetnék Simon Mártontól.; elkezdem tépkedni a bőrt számról, de nem értik hogy ez már az.
nna. Egyébként megvagyok, tengődök. nem tudom mióta ülök egy közérdekű bejegyzésen.

A boldog élet titka.

Még egy jó barátom kérdezte, mitől vagyok ilyen halál nyugott attól eltekintve hogy egyik szarból a másikba mászok. Írd meg!
Vicci. Vicci. A boldog élet titka, hm? Indíthatnék azonnal egy rákontrázással.; Nincs boldog élet. 
Mert nincs, 100% boldog élet biztos nincs, sőt, még levonom azt a rohadt 27 százalék áfát, és látod hogy nincs! Olyan dolgokat teszel amikhez nincs kedved, olyan emberekkel találkozol akiket nem akarsz. Még az öreg Láma se boldog a hegyen, nem tudja milyen jó elcsámcsogni egy sajtos McRoyal menün egy pénteki, hosszú nap után.
De nézzük, talán most ráveszem magam, de előbb én, mert mindig csak én.

Vagyogatok... csak hogy legyen valami bevezető.
Tönkremegy körülöttem az elektronika, mondom én, a töltöm bekrepált és elveszett, de szerencsére barátosnémnek 3 telefontöltője van, és az élet fintora, hogy tud adni egy olyat ami jó az enyémhez.
A koliba beérve pedig a gépem mondott szerdát, csütörtököt, pénteket ... Nagyszerű volt, ilyenkor persze 1000 dolog átfutott a fejemen, hogy mennyi minden veszett el, meg persze most tartok a 13124663-ik (fogadok lusta voltál végig olvasni a számot.:))) dolognál ami odaveszett. vagyis megvan, csak kikéne akrobatázni a gépből, jó lenne ...
Aztán mi van itt még, ahh, igen, azthiszem vágom.; ami jelentősebb az a derült égből fasírt 2, oooh igen, Zselykével és Szebáldal mentünk megnézni. Végig röhögtük, érdemes volt, és rég voltam moziban, plusz Zselykével ha nem írunk egymásra azt hisszük egész héten beteg a másik, olyan összevissza vannak óráink, már keresztet vetünk ha a folyosón összefutunk. Megígérte kivisz emo talira a közeljövőben, heha, áldom a cukikat. Egy kis baráti kör frissítés kéne, hiányzik a régi lét, a sok pesti haverral, a szép idők, emo csapat. <3
Szóval megnéztünk egy filmet, bementünk a Rossmanba, de sehol sem találtam tust, amit akartam, na majd holnap, Pesten. Viszont kísértésbe estem ahogy kifelé haladtunk a plázából, az istenit, Polaroidok! Lekellett csapnom, szóval balra át és megcéloztam a kedves pénztárost, még pont két könyv volt, hát elhoztam az egyiket. Belevagyokbuzulva. Szép szóval.

egyébként semmi extra, Tomival és Píttel beszélgetek mostanában, összesodor minket a sors mindig konferencia beszélgetésekre, nagyon szeretem a hülyéket, Tomikának legszívesebben felvenném azt a friss házas féle veszekedős hangnemét és egész nap azt hallgatnám, na meg Pít, nagyon szívesen találkoznék vele holnap, majd meglátjuk.

Na de miért is telhetne el a nap nyugisan, Tomika kirángat, Barniéknál van, menjünk oda, 

ne, ne menjünk.

de menjünk.

nem megyünk.

Jó nem megyünk, menjek ki. Életkedvem a mászkáláshoz mínuszban, már csak az, hogy én reggel 8 körül kelek és megyek Pestre levisz az életről. Már nem is a társaság, hanem az hogy ÉN.NYOLCKOR.KELEK. Hinnye.
Jó (...) Életkedv mínuszban, felemás zokni, az első kettő amit a fiókban találok, a kabátom természetesen koliban maradt, péntek este 7-kor még fasza kis 14 fokok uralkodtak, nem fáztam, ott hagytam. Oké, 3 réteg pulcsi, meg anyám szarvas lövő kabátja, a hajam ramaty, és ha esik az eső begöndörödik, oké rendben, semmi pánik, sapka.! Persze 3 perc és indulnom kell, az első amit kikapok, egy 70-es évek mintás, fonott kis lógó szaros sapka, amibe valószínűleg ezer év nyomorultságát varrták bele. Jóóó elindulok, elállt az eső. Sminket már rég lemostam, és a bundás kenyér íze a számban amit vacsiztam. Abból a "30 percre gyere ki nem megyünk Barniékhoz"-ból az lett hogy berángatott Barniékhoz, és persze ott voltak egy csomóan, egy csomóan 5-6 csomóban. Én meg egy pulcsival takargattam magam, amilyen retek fejem volt. Szóval szépen beégetett. Azért aranyos volt Zsiga, és még mindig helyes, édes istenem, emberek ne legyetek ennyire... cukik.

Holnap pedig Pest, és apu. Édes istenem, mennyire vártam már végre hogy lássam, és ha minden jól megy a fotel-fánk bátyámat is kirángatjuk a barlangjából. És a pici nikonkát is leüzletelem apuval, vééégre. Őszinte leszek, nem szeretem ezt a gépet, ez már tényleg meghaladja az én alap tudásomat is. Hiányzik kicsit a Sony, hogy olyan "tettre kész" automatája van, ez meg elpöcsölget, de hát tükörreflex kontra digitális. Ennyit erről.:D Szóval várom a holnapot, Everliccel is szeretnék találkozni, meg Píttel. Ahj, ennyi mindent nem tudom hogy fogok besűríteni..

Na azért próbálkozok. Ja és... A boldog élet titka. Vagy mi az anyám kínja receptje...

A következő bejegyzésben. 

.

És mitörtént.?

Nemtudom...

Morzék... I.

Megszűnne az ember.

Úgy eltűnne.

Úgy fogná magát és úgy döntene többé nem lenne.

Nincs folytatás, fogja magát mindent maga mögött hagyva és lelép.

Kilép a mocskos aluljáróba, felszáll az első vonatra a világvége felé.

Elmenekül a világbéke elől.

És megnyomorodik.

Átvágja a torkát és viszlát.

Nincs többé nyár,

tavasz,

fecskék,

boldog pillanatok,

percek,

órák,

nappalok,

éjjelek.

Voltam, vagyok, de már nem leszek.

Te neked és én neked.

Motyó nélkül, 20.000 forinttal a zsebben.

Elhasznált telefontöltő, 700 forintos füles.

Minek?

És csak megy az ember

amerre a szél fúj

ahol senki sem talál

és nincs visszaút.

Mert a sok szar ellenére

mert a sok elszívott cigi szál dacára,

azért mégis mosolyt csal valami

apró mozzanat.

De köddé válik,

múlik, és telik.

Mint egy újabb kör feles pohár.

Hidegen ölel magához az összes szar

ami körbe vesz, de tarts ki aranyom,

tarts ki

minden

tavasz,

fecskék,

boldog pillanatok,

percek,

órák,

nappalok,

éjjelek.

Kedvéért.

Mert száll még fecske ablakodba,

szabadság madár a glóriádra.

de mikor, mond mikor,

és miért,

ha köddé válik,

múlik, és telik.

Miért éri meg

ha mind

köddé válik,

múlik, és telik.

Eltűnik, ott se volt,

múltá lesz,

mint két sor ezelőtt.

Megszomorodott meghívók 

egy temetésre amiről

azt se tudod hogy a

 tied.

Elképzeled

Egy álom

kellemes

mégis rideg.

Átjár.

Belegondolsz.

Eltűnsz.

Eltűnsz.

Teis.

Aztán múltá leszel.

Hiányozni fogsz e.

Sírni fognak e.

Mit szólnak.

e.

Félsz

Valld be

Félsz.

Beleborzongsz a gondolatba.

Nem voltál,

Nem vagy,

Nem leszel,

Mit hagysz magad mögött.

Leszel e kép

egy oltár felett valakinek,

vagy elhallgatott szerelem

egy éjjeli szekrény fiókjában.

Közös fotó a falakon.

Név egy füzet hátuljában.

Nemtudod.

Félsz hogy nem fogod tudni

Nem fogod tudni leszel e.

Vagy ha nem.

Hát mi nem leszel.

Semmi.

Nem leszel

kép

egy oltár felett valakinek,

Nem leszel

elhallgatott szerelem

egy éjjeli szekrény fiókjában.

Nem leszel

Közös fotó a falakon.

De

Nem leszel

Név egy füzet hátuljában.

Azért csak eltűnsz.

Elakarsztűnni.

Elfogsz?

Nem tudod.

Üt az óra.

2345 óra

szép sorrend.

Fel készülsz

Ez az utolsó

utolsó minden

utolsó semmi

utolsó mindent vagy semmit.

Sápadt bőrön apró pír

Mint egy csók folt,

1997ből

Minden feltőr,

emberek,

nyár,

barátok,

szerelmek,

Hát miért maradnál

ha nincs

és nincsenek

emberek,

nyár,

barátok,

szerelmek,

Azért csak szembe nézel

szembe nézel

magaddal

és meghallod

és eszedbe jut,

az utolsók,

akik szeretnek,

elképzeled

és látod,

ők sírnak,

ők szerettek,

maradnál e.

könny a meggyötört arcukon,

üres ülőhely szívük csücskén.

Elmosolyodsz,

törés.

Tudom...

Megszűnne az ember.

Úgy eltűnne.

Úgy fogná magát és úgy döntene többé nem lenne.

De most maradj,

kérlek napsugár maradj,

egyetlen órára.

még 

egyetlen

órára.

ReBecca Sykes - Morzék (egy hallott lélekhez) I.

Ritka fos 15 perccek.

"Köszönöm hogy vagy..." Talán nem lenne miért maradnom

ha

nem

lenn

él.

♡

Kötélideg.

Amikor eléred azt a szintet, mikor már... nos, nincs mit vesztened. Mikor már nem érdekel mi lesz.
Elhihetitek, felbecsülhetetlen. Átértékeled magadban a súlytalanságot, ahogy minden kötelet szép lassan elengedsz. Kicsattanóan vagyok, sőt, annyira hogy úgy érzem semmi sem zökkenthet ki az egyensúlyomból. Se egy akadékoskodó alak a múltból, se pár világi span, se semmi. Najó valljuk be amikor úgy érzed hogy egyik legérettebb barátod átmegy egy 4 éves, királynő komplexusos kisgyerekké ott azért pattanok és Szofi bevallása szerint Retina égető nagyságú szöveget írok, elismerem, vannak rosszabb 10 perceim.:D

Nyaggat a szervező, vigyem a képeket, ideje nyomtatni a fotókat, keretezni és kiállítani. Nyakunkon az október vége. Nyakunkon?! Nekem már a torkomban van, vagyis torkig van. Ez az egy, ami az egész hetemet tönkre tudja tenni, ha a kiállításra gondolok, hatalmas forduló ponthoz érek, mert nem mindenkinek van fotó kiállítása 16 évesen, főleg, hogy a tudásom a béke fenekének az aljának az alatta lévő részén van. És elégedetlen is vagyok magammal, mivel a nikonnak b*szottul sz*r a fókusza, és már egy egész testet se bír távba venni. A depresszió kerülget az egész megfelelési vágytól, de túlélem azthiszem, csak essek túl rajta. Lesz még ezer lehetőség az életben, főleg hogy mindennek oka van...
Az animációval pedig szintén hadilábon állok. Nagyon átakarok menni fotográfusra, kisképző, Jaschik, valami... akármi. Imádom az osztályközösséget, tényleg, nincs vele bajom. Egyszerűen vannak rosszabb napok osztály szinten is. Meg nincs már hangulatom a szarakodáshoz, a fotózás egy ideje jobban mozgat, de anyám úgy is lehurrog hogy Minden héten kitalálok egy új hóbortot. Nem, egyszerűen keresem önmagam. És nem tudom ki erőltette ezt a sulit... 3 szaros szak közül meg bravúros volt a választás főleg hogy rajzilag sehol sem állok. Tavaly is volt ilyen téma hogy elmegyek, de anyu meggyőzött hogy adjak még egy évet, ez az az év. Szóval ha januárra se változik a véleményem azthiszem elkezdem rágni a fülét, hiányozni fog az osztály, lenne miért maradnom. De mérlegelnem kell.

Szóval élek, vagyogatok. Ja és panaszkodás van hogy nem tetszik amit írok, csak ezzel az a baj hogy olyanok járnak ide akik nem bírják a véleményem róluk. (súgok nektek valamit... felénk az ilyeneket életteleneknek csúfolják... ja és ha nem tetszik hogy blogolok akkor van jobb sarokban egy pici X, nem kértem hogy olvassatok.) Mert amíg van aki bátorítson az írásra, amíg ettől jobban érzem magam, nem törik meg a hangom, mert a blog az, ahol önmagam lehet. Arról nem is beszélek hogy egész finoman fogalmazok magamhoz képest, de parasztlázadás mindig volt, és mindig lesz, addig is olvasnak engem, és eszi őket a fene, és kutatnak utánam. Fantábor? :) Az.

Ez biza szerelem gyermekeim.!

Ha egyszer nem találtok ne lepődjön meg senki... A halál paráim mellett betegessé nőtte ki magát az eltűnés utáni vágyam, de ne ijedjen meg senki, velem minden rendben, csak épp nem akarok többé lenni.:)

Vicces.

" If you're strong enough to say goodbye , life would reward you with a NEW hello."

Mozgalmas két hét volt, kivégeztünk egy avatást, én meg kivégeztem majdnem egy egész doboz Raffaellot. Komolyra fordítva,  lezártam egy újabb szakaszt, véglegesen. Ha jobban bele gondolunk semmi sem végletes, csak időszakos. De az életet tekintve ez nem nagy dolog. Ezzel a témával talán nem is szeretnék bíbelődni, örülök hogy végre sikerült ez is. Mostanában inkább remete életet élek, morzékben írok, meguntam a balhékat, belefáradtam a harcba, végülis úgyis én vagyok mindig szarnak kihozva. Had ne említsem a szerdai eseményeket, káosz hangulat... 2013 legrosszabb szerdája, bátran merem kijelenteni hiszen már október van, mindenesetre Uram, maga ha még mélyebbre akarja ásni magát, akkor a következő állomás Kína lesz.;) A drága barátosnejével együtt...:) Tapsot nektek. De mint kiderült vannak még igaz barátaim, akik tartják a hátukat amikor az enyém elfáradt, talán az útolsó ember akire gondoltam volna, hogy pont ő. Le a kalappal, minden tiszteletem Zselye.

Egyébként megvagyok, a hétvégi találkozó nagyon jót tett a csajszikkal, na meg Athinával. Vicces volt vele "vásárolni." amiből igazából az lett hogy jól beettünk a mekiben. Legközelebb.:)

Aztán persze a másnap... Szép is lett volna ha minden összejött, a hely foglalás drága, a pia szar, és négykor nyit, ki is lőttem még csütörtökön a tervet, úgyhogy csücsültünk a fenekünkön Devgel rezidenciában és iszogattuk az otthonról hozott teánkat. Jókat beszélgettünk, hiányzott a fejük, főleg hogy hihetetlenül megnyugtató személyiség Devie. Valami furcsa hatása van rám nézve, miután vele vagyok 1-2 hónapig tök rendben érzem magam és kiegyensúlyozott vagyok. Így van ez megint, valami van a levegőben gyerekek.:D

Fiúk... Fiúk... Csak mert mamu az őrületbe akar kergetni hogy minden hívásnál felteszi ezt a kérdést.

Fiúk... Szép trükk, éppen faszra akarnak rántani, vicces, hogy fűzöget és szóval tart, csak hogy ne veszítsen el egy biztos lyukat... Biztos.? Ugyan kérlek, a csalódás óvatossá tett, kétszer átgondolom az ilyeneket mióta egy egész nyárra összetörtek. Nem... Többé nem hagyom magam ilyen könnyen, főleg hogy 3 másik lelőhetetlen idióta van a nyomomban, még hozzá ebből kettő a kolis. A másik meg tök értetlen... Aranyosak, annyi különbség van köztük és az előző felhozatal között.. De képtelen vagyok belekezdeni és újra őszintén szeretni. Valami kifogásolni valót mindig találok, menekülök a saját boldogságom elől.. Miközben lassan mindenki megtalálja az igazit, vicces, Athina is bepasizott, tök egyedül érzem magam, de egy keserédes mosoly azért ilyenkor lecsücsül a szám szélére hogy legalább ő boldog, kijárt ez már neki. Nekem meg..? Nekem meg csak a nyekergés az Igazi után, és a jelentkezőket sorba döntöm el az utamból akárcsak súlytalan dominókat. De talán ez nem baj. Talán most nem akkora baj várni, nem jött még el az én időm és hé.. a jó dolgokra várni kell.:) Most van más aki kitöltse az ürességet, boldog vagyok, mert az vagyok aki, megteszek mindent ami tőlem telik, és azt az életet élem, amit szeretnék, csak pozitívan, ELŐRE.!

PítXSayu. <3333

Hé haver, ne tedd még el a poharakat.

"Büszke gombaként folytatom utam,

egy világban hol a cél a 6 láb mélység,

Bárcsak egyenesbe jönne minden,

Pardon uram, tisztázhatnánk pár dolgot."

Sunyi... Nagyon rég használták rám ezt a jelzőt, de így utólag kitör a nevetés hogy ezt egy olyan ember mondja rám, aki egy bizonyos Agárdi buliról ellopta majdnem az összes Biliárd golyót, és én még nem voltam az arc aki falazott neki. A millió másik behúzásról had ne beszéljek...
Sunyi... Aki Fehér aljával lóg, és pofája nem lett volna megmondani konkrétan hogy nem szeret, ehelyett kihasználta hogy kidolgozom neki az angol tételek és az első hónapom vele töltöm.
Sunyi... Aki egy olyan embernek mondja ezt rólam, aki amúgy a fél sulira gúnyneveket aggat, de pofája befordul ha valaki megtudja hogy miket mond másokra a hátuk mögött és kikezd vele.

Tehát Sunyi vagyok? Barátom, ez nem egy tükör, szóval ne engem illess ilyen jelzőkkel. Meg kell dögleni hogy egész héten ez kattog az agyamba. Ordítanék, de nem teszem, hallgatok, és inkább csak mosolygok. Baszadék.

Egyébként élek, virulok. Sokszor használom ezt a jelzőt, amolyan figyelem elterelő. Ilyenkor általában megmosolyognak az emberek, és mielőtt bármit kérdezhetnének visszakérdezek hogy És te?
Hetek óta valami fura fazonnal álmodok, Pesten vagyok, még hozzá azt is tudom hol, azthiszem a Lurdy mögött, ahol 4 éve jártam Everrel szilveszter tájékán, vagy karácsony volt.? Lényegtelen, az lényegesebb hogy kapok tőle egy szép piros almát, aztán eltűnik, és énis, valahol a Berényi játszóterén ülök a hintán, kezemben persze az alma, aztán valami mókus fut át előttem, derült égből villám csapás.; megdobom az almával, és láss csodát a mókus szörnyet hal, nekem pedig megfájdul a tarkóm. Aztán felébredek, de mindig ennél a pontnál, és nem tudom miért. Napok óta fáj. Szédülök, és hányingerem van.

Nem tudom miről is írhatnék, levágattam a lóboncom, a hajvasalómat a nagy sietségben meg otthon hagytam, szóval ebből se lesz hétvégi fotozkodás. Sebaj. Egy kicsit viszont hiányzik, mindennek megvan az előnye és a hátránya, boldogít ez a tény. Szerdán avatás, bár ne kéne részt vennem, de a fotózásra elígérkeztem egy gyengébb pillanatomban, nagy pofájuk van ez tény, de nekünk is volt, mégse kaptunk ekkora szívatást. Geciség.

Ezt kell szeretni. Csak írni szerettem volna, hogy ne legyen olyan üres ez a kis szerencsétlen.