"Nehezen lejtett nappalok, elszenvedett hajnalok, párnákba fújtott
gondolatok, párbeszédek, ígéretek.
Nyár útolsó zamata. Este 10, és sehol semmi. Menetelünk.
Irány haza.
Legközelebb is segíts fel kérlek."
Furcsa érzés kerített hatalmába a napokban. Pubertás.? Talán. Nem tudom, rettentő ijesztő és idegesítő koromat élem (magamra nézve.) Képtelen vagyok akármit is elvégezni, 3 napja ígérgetem a mosogatást, könyvet akarok írni, rajzolni, blogolásról és fotózásról ne is kelljen beszélnem. Képtelen vagyok bármibe belekezdeni.
Változok... Hajlamosabb vagyok a hirtelen fogyásra, majd a gyors visszaszedésre. Irritáló. Fáradékony vagyok, persze a napi 10 óra alvás igény megmaradt. Ez valahogy sose fog elhagyni, de lehet a felborult biológiai órám a hibás. A hajnali 5-ös alvások, majd a 3-kor kelések. Hullik a hajam, csomókban. Iramosan. Erről mondjuk lehet a fekete festék tehet (kurva anyját a hülye ötleteimnek.) Úgyhogy visszatérek az örök vörös-szőkére. Sokat stresszelek, persze apró hülyeségeken. Exemen. Meg ilyenek. Kezd elmúlni, talán jobban tettem hogy minden cuccát a szekrény legmélyére süllyesztettem. Egyébként megvagyok, boldog vagyok, csak kibaszottul magányos. Úgy érzem, mintha kirángattak volna belőlem egy darabot, eltulajdonították egy fontos szervemet, kijátszották, és eldobták, nekem pedig most nagyon szükségem lenne rá. De talán szép lassan megtanulok nélküle élni...
Ai szerint ez a pubertás. A zűrős 16. Most lenne igazán szükségem egy kis szülői szeretetre ha már nem kapom meg attól akitől kéne, de kezdem úgy érezni csak mosogatásra, meg csicskázásra vagyok jó. Változó kor... Persze én is megakarok változni, Szeptembertől új életet kezdek. Muszáj. Magam miatt. Edzés tervek, élet mód váltás, pozitívum, leszokás a rossz habitusaimról. És a többi szép sorjában. Menni fog, bízzatok bennem.
Apropó nyár. Ha már úgy is aktuális, elég sok mindenen mentem keresztül. London, oooh London. Csoda egy hely volt, esküszöm 16 nem túl kerek esztendő leforgása alatt nem voltam még olyan nyugott mint mikor láttam a felhők selytelmes ködében tova tűnni a magyar vidéket. (na de álljon meg a fáklyás menet, függölegesbe hozza magát a gép.! Apámba kapaszkodva kiáltozom.; Houston erősítést.! Zuhanunk.! Nincs para, csak fordulunk.:) ) Igaz az útból felhők végtelen óceánját láttuk csak, oda s vissza, de egy helyes srác kettővel előttem kiegészítette az utazási látványt.
Volt ott minden, Warner Bros. Studió látogatáson át, keresztül az Oxford streeten, egészen London Eyeig.:) Az a száz font költő pénz pedig négy nap alatt szépen elcsengett, de legalább boldog vagyok mikor ránézek az ágy végében hesszelő Hedwigre. :) Legszebb 4 napom. Gyűjtöm is a pénzt a jövő évi London látogatásra.! :D Az elöző hetet pedig Athinával töltöttem, minden este egy strandolással zárva, néha pedig vásárlással. Csajos hét.:) Ezt a hónapot pedig egy útolsó bakázásra szánom, talán végre megcsináltatom a piercingem, vagy a tetoválásom, tengődök, és hagyom hogy sodorjon az ár. Aztán vissza a sorozatgyilkos-képzőbe. Remek... Tinkával újra szerveztük a szobát, 3 tag már megvan, ebből 2 mi vagyunk... Meg egy Etyeki csajszi, elvileg jó fej, mindig húzodszkodom az új ismeretektől, főleg hogy a DÖK-ös rámruházott hatalmamnál fogva sok melóm lesz. Éljeeen. Kissé tartok a 9.-esektől. Már nem is azért akik, inkább azért mert új arcok. Nehezen szokok hozzá új emberekhez, meglátjuk, buli lesz, tele vagyok adrenalinnal.:) És ami a legszomorúbb, a 12. már csak töredékben lesz velünk, nem lesz kivel beszélgetnem, kiért bemennem, nem lesz azthiszem senki aki feldobná a napomat. Hiányozni fognak, 2 ember kivételével, de hiányozni fognak.
Változok... Hajlamosabb vagyok a hirtelen fogyásra, majd a gyors visszaszedésre. Irritáló. Fáradékony vagyok, persze a napi 10 óra alvás igény megmaradt. Ez valahogy sose fog elhagyni, de lehet a felborult biológiai órám a hibás. A hajnali 5-ös alvások, majd a 3-kor kelések. Hullik a hajam, csomókban. Iramosan. Erről mondjuk lehet a fekete festék tehet (kurva anyját a hülye ötleteimnek.) Úgyhogy visszatérek az örök vörös-szőkére. Sokat stresszelek, persze apró hülyeségeken. Exemen. Meg ilyenek. Kezd elmúlni, talán jobban tettem hogy minden cuccát a szekrény legmélyére süllyesztettem. Egyébként megvagyok, boldog vagyok, csak kibaszottul magányos. Úgy érzem, mintha kirángattak volna belőlem egy darabot, eltulajdonították egy fontos szervemet, kijátszották, és eldobták, nekem pedig most nagyon szükségem lenne rá. De talán szép lassan megtanulok nélküle élni...
Ai szerint ez a pubertás. A zűrős 16. Most lenne igazán szükségem egy kis szülői szeretetre ha már nem kapom meg attól akitől kéne, de kezdem úgy érezni csak mosogatásra, meg csicskázásra vagyok jó. Változó kor... Persze én is megakarok változni, Szeptembertől új életet kezdek. Muszáj. Magam miatt. Edzés tervek, élet mód váltás, pozitívum, leszokás a rossz habitusaimról. És a többi szép sorjában. Menni fog, bízzatok bennem.
Apropó nyár. Ha már úgy is aktuális, elég sok mindenen mentem keresztül. London, oooh London. Csoda egy hely volt, esküszöm 16 nem túl kerek esztendő leforgása alatt nem voltam még olyan nyugott mint mikor láttam a felhők selytelmes ködében tova tűnni a magyar vidéket. (na de álljon meg a fáklyás menet, függölegesbe hozza magát a gép.! Apámba kapaszkodva kiáltozom.; Houston erősítést.! Zuhanunk.! Nincs para, csak fordulunk.:) ) Igaz az útból felhők végtelen óceánját láttuk csak, oda s vissza, de egy helyes srác kettővel előttem kiegészítette az utazási látványt.
Volt ott minden, Warner Bros. Studió látogatáson át, keresztül az Oxford streeten, egészen London Eyeig.:) Az a száz font költő pénz pedig négy nap alatt szépen elcsengett, de legalább boldog vagyok mikor ránézek az ágy végében hesszelő Hedwigre. :) Legszebb 4 napom. Gyűjtöm is a pénzt a jövő évi London látogatásra.! :D Az elöző hetet pedig Athinával töltöttem, minden este egy strandolással zárva, néha pedig vásárlással. Csajos hét.:) Ezt a hónapot pedig egy útolsó bakázásra szánom, talán végre megcsináltatom a piercingem, vagy a tetoválásom, tengődök, és hagyom hogy sodorjon az ár. Aztán vissza a sorozatgyilkos-képzőbe. Remek... Tinkával újra szerveztük a szobát, 3 tag már megvan, ebből 2 mi vagyunk... Meg egy Etyeki csajszi, elvileg jó fej, mindig húzodszkodom az új ismeretektől, főleg hogy a DÖK-ös rámruházott hatalmamnál fogva sok melóm lesz. Éljeeen. Kissé tartok a 9.-esektől. Már nem is azért akik, inkább azért mert új arcok. Nehezen szokok hozzá új emberekhez, meglátjuk, buli lesz, tele vagyok adrenalinnal.:) És ami a legszomorúbb, a 12. már csak töredékben lesz velünk, nem lesz kivel beszélgetnem, kiért bemennem, nem lesz azthiszem senki aki feldobná a napomat. Hiányozni fognak, 2 ember kivételével, de hiányozni fognak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése