Hé haver, ne tedd még el a poharakat.

"Büszke gombaként folytatom utam,

egy világban hol a cél a 6 láb mélység,

Bárcsak egyenesbe jönne minden,

Pardon uram, tisztázhatnánk pár dolgot."

Sunyi... Nagyon rég használták rám ezt a jelzőt, de így utólag kitör a nevetés hogy ezt egy olyan ember mondja rám, aki egy bizonyos Agárdi buliról ellopta majdnem az összes Biliárd golyót, és én még nem voltam az arc aki falazott neki. A millió másik behúzásról had ne beszéljek...
Sunyi... Aki Fehér aljával lóg, és pofája nem lett volna megmondani konkrétan hogy nem szeret, ehelyett kihasználta hogy kidolgozom neki az angol tételek és az első hónapom vele töltöm.
Sunyi... Aki egy olyan embernek mondja ezt rólam, aki amúgy a fél sulira gúnyneveket aggat, de pofája befordul ha valaki megtudja hogy miket mond másokra a hátuk mögött és kikezd vele.

Tehát Sunyi vagyok? Barátom, ez nem egy tükör, szóval ne engem illess ilyen jelzőkkel. Meg kell dögleni hogy egész héten ez kattog az agyamba. Ordítanék, de nem teszem, hallgatok, és inkább csak mosolygok. Baszadék.

Egyébként élek, virulok. Sokszor használom ezt a jelzőt, amolyan figyelem elterelő. Ilyenkor általában megmosolyognak az emberek, és mielőtt bármit kérdezhetnének visszakérdezek hogy És te?
Hetek óta valami fura fazonnal álmodok, Pesten vagyok, még hozzá azt is tudom hol, azthiszem a Lurdy mögött, ahol 4 éve jártam Everrel szilveszter tájékán, vagy karácsony volt.? Lényegtelen, az lényegesebb hogy kapok tőle egy szép piros almát, aztán eltűnik, és énis, valahol a Berényi játszóterén ülök a hintán, kezemben persze az alma, aztán valami mókus fut át előttem, derült égből villám csapás.; megdobom az almával, és láss csodát a mókus szörnyet hal, nekem pedig megfájdul a tarkóm. Aztán felébredek, de mindig ennél a pontnál, és nem tudom miért. Napok óta fáj. Szédülök, és hányingerem van.

Nem tudom miről is írhatnék, levágattam a lóboncom, a hajvasalómat a nagy sietségben meg otthon hagytam, szóval ebből se lesz hétvégi fotozkodás. Sebaj. Egy kicsit viszont hiányzik, mindennek megvan az előnye és a hátránya, boldogít ez a tény. Szerdán avatás, bár ne kéne részt vennem, de a fotózásra elígérkeztem egy gyengébb pillanatomban, nagy pofájuk van ez tény, de nekünk is volt, mégse kaptunk ekkora szívatást. Geciség.

Ezt kell szeretni. Csak írni szerettem volna, hogy ne legyen olyan üres ez a kis szerencsétlen.